Mára ennyi...

Ma délelőtt volt az utolsó bemutató madárgyűrűzés a Farkas-erdőben. (Az MME Facebook oldala megosztott róla egy rövid videó részletet.) Én sajnos egyéb elfoglaltság miatt nem tudtam ma csatlakozni.

Budapest, Budapest, te csodás...

A hirtelen jött téli tavasznak tegnap este viharos szél vetett véget. Ma, Karácsony harmadnapján a ragyogó napsütés erejét jócskán megtörte a viharos, hideg szél. Akadt néhány elintéznivalónk a városban, majd délutánra beterveztünk egy kis sétát is a várban.

Tavasz a télben

Emlékszem, gyerekoromban még szinte minden télen fehér karácsonyt köszönthettünk, de azóta nagyot változott a világ. Úgy tűnik egyre inkább hozzá kell szoknunk a ködös, szürke karácsonyokhoz. A fehér hótakaró idén is elmaradt itt Budapesten. Sőt, szenteste még ónos szitálás is nehezítette a főváros életét. Vasárnap, Karácsony első napján szerencsére kicsit emelkedett a hőmérséklet. A lefagyott jég felolvadt és a frissen eső csapadék sem fagyott már le. Ma pedig egy rövid időre beköszöntött a tavasz. A felhőtlen égboltnak és a szikrázó napsütésnek köszönhetően +12C fokig kúszott fel a hőmérő higanyszála, akarom mondani a digitális hőmérő számskálája. A sok karácsonyi finomság elfogyasztása után vétek lett volna kihagyni egy kis sétát ebben a téli tavaszban.

Évzáró Madarásznap

A héten két MME szervezésű programra is sikerült eljutnom. Szerdán Lendvai Csaba rendkívül érdekes előadását hallgattam meg, japán madarásztúrájáról. Ma délelőtt pedig a szokásos évzáró madárgyűrűzésen jártam, az Óbudai-szigeten. 

Nyár volt...

Javában tart a munkahelyemen az év végi hajrá, nem nagyon jut most idő fotózásra. Így jobb híján az eddig összegyűlt fotókat rendezgetem. Most egy augusztusi séta képeiből válogattam. Egyszerű fotók, csak úgy séta közben. Szeretek réteken barangolni "pőrén", csak egy szál fényképezőgéppel a kezemben...

Majsi Szerb Ortodox templom

A malom megtekintése után még hosszasan elbeszélhettünk Norberttel. Csak ámultunk, hogy ilyen fiatalon már milyen hatalmas munkát végzett műemlékvédelem terén. Többek között a nevéhez köthető a Szőlőhegyi Vodica-kápolna felújítása is. Szerettük volna megnézni és Ő felajánlotta, hogy elkísér minket a kápolnához. Erről a látogatásról már korábban töltöttem fel fotókat. A kápolna mellett aztán folytattuk a beszélgetést. Mi ekkor említettük meg, hogy nagyon szeretjük a görögkeleti és ortodox templomokat és ikonokat. Kérdezte, hogy hallottunk-e már a majsi templomról, itt van a közelben. Majs? Még az útikönyvem térképe sem jelezte a határ menti kis települést. Felvillanyozva érdeklődtünk, hogy hogyan láthatnánk ezt a templomot. Már meg sem lepődtünk a válaszon. Ő vette párfogása alá ezt a romos templomot is, a kulcs nála volt. Rövid egyeztetést követően megbeszéltük, hogy következő nap késő délután találkozunk újból és elmegyünk közösen Majsra.

A lépés ereje

Manapság egyre többen járnak fitness- és edzőtermekbe. Róják a kilométereket a futó- és gyalogló gépeken. Gondoltátok volna, hogy már az őseink is használtak ilyen gyaloglógépet? Csak ők összekötötték a kellemest a hasznossal.

Szent Miklós Vízi- és Taposómalom

Hallottatok már az Összeöntés ünnepéről? Ez a Magyarok Kenyere ünnepségsorozat egyik fontos eseménye. Sok millió búzaszem - egy nemzet. A nemzeti összetartozást és szolidaritást jelképező programsorozat még 2011-ben indult útjára. Magyarországi és a határon túli területekről érkezik egy-egy zsák búza, melyek aztán minden év augusztusában összeöntésre kerülnek. A búza őrlése a mohácsi Szent Miklós Vízi- és Taposómalomban történik. Tavaly nyáron mi is meglátogattuk ezt a malmot.

A máriapócsi fatemplom

Korábban már írtam pár bejegyzést a máriapócsi ikonról. A bazilika mellett pár éve felépült egy kis fatemplom, melyben idén nyáron sikerült egy-két fotót készítenem.

A Szentbékkállai Kőtenger

Kőtenger. Az ember felkapja a fejét a furcsa szópár hallatán. Pedig Szentbékkálla határában van egy érdekes természeti képződmény, amely ezt a nevet kapta. Földanya évmilliókon keresztül formálgatta, így ha arrafelé járunk feltétlen érdemes megnézni.

Falukép - Mindszentkálla

Valamikor még október elején írtam egy bejegyzést Fekedről, egy baranyai kis faluról. A blog statisztikája alapján az akkor bemutatott gyönyörű lélekajtós házak egyértelműen elnyerték a látogatóim tetszését is. Az írás azóta már toronymagasan vezeti a legkedveltebb bejegyzések listáját. Megosztották Facebookon és egy német nyelvű Re-blog oldalon, valamint bekerült egy angol nyelvű utazási link gyűjteménybe is.

Hegyek, völgyek, kilátók

Két hete, a hosszú hétvégén sikerült időt szakítanom egy rövid túrára is. Hiányzott már nagyon egy jó kis hegyi menetelés és az őszi erdő szépsége.

Hegymegi színek

Négy évszak. Akár egy tizenkét hónapba sűrített emberi élet. Születés, fejlődés, kiteljesedés, alkonyat, elmúlás. 

Ősz a Mesefaluban

Korábban már több posztot is írtam Irotáról, a Mesefaluról. Most mutatok néhány fotót az idei őszről.

Emlékeztünk

Az elmúlt napokban elhunyt szeretteinkre emlékeztünk. 

Falukép - Szinpetri

Az előző poszt egyik hozzászólásában szó esett Varga úr kreativitásáról. Arról, hogy folyamatosan a kihívásokat keresi. Ennek kapcsán gondoltam, hogy mutatok még néhány fotót a faluról.

A világ legnagyobb könyve - Szinpetri

De jó leírni, hogy Szinpetri, egy borsodi kis falu büszkélkedhet egy könyvvel, melynek az egész földkerekségen nincs párja. Ugyanis ez a világon a legnagyobb könyv! Először is lássuk a rekordszámokat. Mérete: 4,18 x 3,77 méter. Súlya: 1420kg. 346 oldalas óriás.

Odútakarítás Alcsúton

Szalad az idő. A májusban bemutatott kis madárfiókák már felcseperedtek és kirepültek. Eljött az ideje a nagy őszi odútakarításnak. Szombaton kora reggel találkoztunk a megbeszélt helyen és nyolc órára már mind az öten az arborétumban voltunk. A szükséges eszközök összekészítése után neki is vágtunk az egész napos menetelésnek és takarításnak. Szerencsére az időjárás kegyeibe fogadott minket, aminek szívből örültünk, hiszen immáron 79 odú várt takarításra. A gyaloglás közben helyenként elképesztően szép reggeli fényekben gyönyörködhettünk.

Fekedi látnivalók

A szemet gyönyörködtető falusi házak után nézzünk még szét a faluban. A település szélén, egy kicsit kaptatós domboldal leküzdése után juthatunk fel a temetőhöz. Szépen karbantartott területen áll a kálvária. A nyári napsütésben szinte vakítóan fehérlettek a stációk.

Egy baranyai kis falu - Feked

Talán Ti is láttátok vagy olvastátok már az Origo-n, hogy egy elindult egy újabb "verseny". Megpróbálják megkeresni Magyarország legszebb fekvésű faluját. Talán sokak számára erősen szubjektív lehet majd ez a szavazás, hiszen a saját kis szülőfalujukat tartják a legszebbnek. De azért ott vannak a "függetlenek" is, ráadásul nem is kis számban. Szóval én kíváncsi leszek a végeredményre. Miért is hoztam most fel ezt a témát? Nos, a hétvégén már le is zárult a szavazás első köre, melyben a megyék három-három legszebb településére lehetett szavazni. Baranya megyében nagy fölénnyel Feked nyert. Mi tavaly nyáron jártunk ebben a csodálatos kis faluban és így a szavazás kapcsán gondoltam mutatok néhány fotót a településről.

Idén először

Visszagondolva az elmúlt évre, szinte magam sem hittem el, hogy idén még egyszer sem pattantam nyeregbe. Pedig ez az igazság.

Falfestmények - Szuhakálló

Még tavaly decemberben írtam egy posztot a szuhakállói Szentháromság templomról, valamint feltöltöttem róla néhány fotót a Facebok oldalamra is. Ekkor kaptam egy üzenetet az egyik kedves követőmtől.

Várbeli pillanatok

Talán nem meglepő módon a másik kedvenc helyszínem a Budai Vár és környéke. Könnyen megközelíthető és szinte minden séta alkalmával mutat számomra valami újat. Számomra ezek a rövid délutáni kiruccanások a fotózás mellett a mozgásról is szólnak. Ezért mindig gyalogosan megyek át a Lánchídon, majd fel a lépcsősoron. Az Alagút feletti kilátóteraszról már szépen látszanak a Bazilika tornyai. A kép címe - Mindenek felett.

Budapesti szelfi

Idén nyáron is sikerült néha beiktatnom egy-egy késő délutáni utcai fotózást az egész napos irodai munka után. Az egyik kedvenc helyem a Kossuth tér és az Országház környéke.

Egy távoli várrom

Munka szempontjából egy nagyon kemény és zsúfolt nyár van mögöttünk. A családi szabadságunk is átcsúszott a vénasszonyok nyarába. Ha minden a jelenlegi kilátások szerint alakul, akkor lassan visszatérnek a dolgaink a normális kerékvágásba.

Kolorcity - Kazincbarcika

Kazincbarcika. Iparváros, mely az elmúlt negyedszázad alatt rengeteget változott. A régi szürke, sablonos városkép immáron a múlté és a színek vették át a főszerepet.

Szent Péter és Pál templom - Dunakeszi

Nem sűrűn adatik meg egy ember életében, hogy hozzá elérhető közelségben egy új templom épüljön fel. Még kisebb az esély arra, hogy a felépült templom görögkatolikus legyen. Pár éve olvastam valahol egy rövid hírt, hogy Dunakeszin egy új görögkatolikus templom építését tervezik. Attól kezdve követtem az eseményeket az interneten. Lassan haladtak a dolgok, teltek az évek, de végül csak elérkezett 2016. július 2. Ezen a napon szentelték fel az új templomot. Szombat délelőtt, vakító napsütésben és szinte elviselhetetlen hőségben gyülekezett a tömeg a szertartásra.

Ahol elkezdődött

Elérkeztem e sorozat utolsó részéhez. Számomra ott ért véget ez a fotózás, ahol Bence anno elkezdte. Az utolsó célpontom ugyanis az első épített erdei itatója volt. Nagyon szép környezetbe érkeztem, az eddig meglátogatott erdei lesek közül talán ez tetszett a legjobban.

A film forog tovább

Hatalmas élmény volt megfigyelni és fotózni a gémeket és a kócsagokat, ilyen közelről, halászat és tollászkodás közben. Azt tapasztaltam a lesben, hogy nagyon ritkán maradt meg egymás mellett a két faj és mindig a szürke gém volt a domináns. Az érkezésekor a kócsag mindig riadtan távozott és csak akkor szállt le újra ha éppen üres volt a "Cinema" vízfelülete.

Vízparti tollasbál

A lesben eltöltött órák alatt bőven volt időm megfigyelni a madarak tollazatát, a pipaszár lábakat és a félelmetes csőröket.

Hosszú csőrök hajnala

A hajnali horizont még éppen csak derengett, amikor ismét magamra zártam a "Cinema" súlyos csapóajtaját. Elhelyezkedtem, bekapcsoltam a reflektorokat, a fényerőt 80%-ra állítottam és kinyitottam a takarólapot. Az elektromotor halkan zümmögött, lassan megnyílt előttem a kilátás. Egy nádiposzáta ideális pózban, egy nádszálon ringatózva önfeledten trillázott. Egy törpegém vele átellenben lassított filmekben látott mozdulattal lecsapott a vízbe és lenyelte a zsákmányát. Mindeközben tőlem alig fél méterre becsapódott a vízbe egy jégmadár, majd az apró halacskával a csőrében felröppent egy karóra. Párszor odacsapta a kis testet a cölöphöz majd egy pillanat alatt lenyelte a zsákmányt. Kellemes izgalom fogott el, éreztem, hogy fantasztikus pillanatok várnak itt rám.

  

Mozi az egész világ

Jöjjenek akkor az utolsó nap történései, de előtte ígértem még néhány fotót a "Cinema" fantázianéven futó lesről. Korábban már írtam, hogy ez nagyban eltért az eddig megmutatott lesektől. A következő dokumentációs fotók a kis gépemmel készültek.

Egy maratoni nap vége

Hat óra körül értem vissza a tanyára. Csaba nagyon jó hírrel fogadott, este nyolc órától végre szabad lesz a "Cinema". Akár egész éjjel és másnap délelőtt is kint maradhatok. Izgatott lettem, nagyon szerettem volna már látni ezt a híres lest, de eddig folyamatosan foglalt volt a külföldi vendégek által. Hajnalban még úgy gondoltam, hogy nagyjából akkor fejezem majd be azt a napot, hát most alaposan megváltozott a program! Volt még két órám a kezdésig, ezért gondoltam megnézem ismét a kuvik odút, hátha szerencsém lesz most vele a délutáni naplemenetében. Nem volt nagy mozgás, csak a szalakóták röppentek fel olykor. Korábban már írtam, hogy mindig a fa ágainak a takarásában érkeztek, így első alkalommal itt nem tudtam röpképeket fotózni. Most kimondottan erre koncentráltam, akár egy sportlövész. Egy aránylag elfogadható fotó végül csak összejött.

  

Nyári fürdőzés

Késő délutánig maradtam a lesben. Nagyon sok fotó készült, így most mutatok még egy csokrot ebből a sorozatból. 

Újra az erdőben

A hajnali egyeztetést tartva, délelőtt tíz óráig maradtam a szalakótás lesben. Végül ötven százalékos sikert könyvelhettem el magamban. A szalakótás röpképekkel teljesen elégedett voltam, viszont a kuvikos-siklós-békás fotók elmaradtak a főszereplő hiánya miatt. Éppen végeztem a felszerelés összepakolásával, amikor Csaba megállt a les mellett a töltésen. Éppen a tanyára ment vissza, így kihagyhattam egy kis gyaloglást a délelőtti melegben. A következő célpontom egy hagyományos erdei itatós les volt. Pontosan megkaptam az útirányt és ezúttal egyedül indultam neki az erdőnek. Gond nélkül megtaláltam a lest és kimondottan jól esett beülni a hűs helyre. Már az ösvényen gyalogolva is láttam, hogy nagy a mozgás. Hiába no, a nyári hőségben nagy kincs a víz. Magamra zártam az ajtót, gyorsan összeraktam a gépet.

Kék gyémánt

Könnyű a dolga a blogírónak amikor a képek mesélnek önmagukról. Most részemről is egy ilyen poszt következik.

Ébred a puszta

Másnap hajnalban, háromnegyed négykor ismét úton voltam a Bence-tanya felé. A lehúzott ablakon beáramló hűs, reggeli levegőn lassan kezdtem magamhoz térni. Kevésnek tűnt a három óra alvás. Akkor szerencsére még nem tudtam, hogy egy maratoni napba kezdek éppen bele és csak este tíz óra után fogom majd elhagyni az utolsó lest. De ne szaladjunk ennyire előre.

Előző nap reggel nagy élmény volt közelről megfigyelni a szalakótákat. Csak a röpképek hiányát sajnáltam nagyon. Csabának meg is említettem és már jött is a megoldással. Irány a nyílt terepen elhelyezett odú! A szalakóta egy korán kelő madárfajta. Így ha valaki szeretné szép fényekben megfigyelni, annak még korábban kell kelnie. Én pont ezt tettem ezen a reggelen. Épp csak elkezdett derengeni amikor beültem a töltésen felállított lesbe. Egyre világosodott, a talaj közelében pára gomolygott. Hihetetlenül szép volt az ébredő puszta.

  

Visszatérés a bankákhoz

Miután visszaértem a tanyára, egyeztettem Csabával. Több les közül is választhattam, végül úgy döntöttem, hogy visszatérek az előző napi búbos banka leshez. Azt már tudtam, hogy röpképet nem fogok tudni készíteni, de titkon bíztam egy sikeresen elkapott etetős pillanatban - természetesen az odún kívül.

Rivaldafényben

Miután Csaba visszaérkezett a tanyára, pár mondatban egyeztettük a következő les helyét. Aztán elindultunk két kocsival a tanya közelében lévő erdős terület irányába. Ő ugyanis egy másik leshez ment ki az egyik külföldi vendégért. Egy darabig követtem, majd a megbeszélt erdei útkereszteződésnél Ő elkanyarodott balra én pedig egyenesen haladtam tovább. Szerencsére azokban a napokban nem esett az eső és a keményre szikkadt földutak egészen jól járhatóak voltak. A szárazság egyetlen hátránya a hatalmas por volt. Az új célpontom egy úgynevezett "spot fényes" itatós les volt az erdő mélyén. A ritkás lombozat között beeső fénysugarakban lehetett madarakat fotózni. Szerencsés esetben a fény kiemeli a madár testét a sötét, árnyékos környezetből.

Tíz perc ürgézés

Amikor lejöttem a magaslesből láttam, hogy Csaba éppen egy külföldi házaspárral egyeztet. Aztán tíz perc türelmet kért tőlem és autóba ülve elhajtottak. A tanyától pár száz méterre található a nádas mélyén a "Cinema" fantázia nevű vízi les, odatartottak. A fotósok gyalogosan közelíthették meg ezt a lest, de mint utóbb kiderült a házaspár hölgytagjának térdprotézise volt és ezért kérték meg a vezetőmet, hogy vigye ki őket autóval. 

Már fentről a lesből is láttam, hogy meglehetősen nagyszámú ürgecsapat lakik a tanya közelében. Igyekeztem minden percet kihasználni, így eldöntöttem ürgézem egy picit.

Kuvik várás

Teltek a percek, a Nap egyre magasabbra emelkedett. Sugarai lassan kiszínezték a tájat. Most láttam csak, hogy milyen szép úton érkeztem hajnalban a tanyára.

Reggeli szalakóta tollászkodás

Egy rövid alvás után, hajnal háromkor már ébresztett is a telefon. Nem volt időm lustálkodni, hiszen alig két óra múlva már kelt a Nap. A zuhany vize alatt hamar magamhoz tértem, majd kezdődhetett a szendvicsgyártás. Csabától előző este megtudtam, hogy napközben nagyjából 25 perc alatt érhető el Kistelekről a Bence-tanya. Fél ötre beszéltük meg a találkozót, én pedig kb. 40 percet szántam az odaútra a sötét és az addig ismeretlen útvonal miatt. Nem szeretek késni megbeszélt találkozókról. 

Tömött hátizsákkal és állvánnyal a kezemben léptem ki a jelzőfények által sejtelmesen megvilágított folyosóra. A mozgásérzékelők szakaszonként kapcsolták fel a fényt. Szegény recepciós két összetolt fotelban próbált aludni valamicskét és kissé riadtan nézett rám amikor halkan arra kértem, hogy nyisson nekem ajtót. Az utcán semmi mozgás, teljes csend honolt. Elindultam és kimondottan jól esett a lehúzott ablakon keresztül beáramló friss levegő. Elhagyva a települést, kétoldalt fás részek között kanyargott az út, sűrűn kihelyezett vadveszély táblákkal. Városi sebességgel haladtam továbbra is, volt még időm bőven. Aztán Pusztaszer felé kanyarodtam és hamarosan beértem a faluba. Alig múlt még hajnali négy óra, de a falu buszmegállóiban már ott várakoztak az emberek. Gondolom nagy kincs errefelé a biztos munkahely, nem lehet válogatni, hogy ki mikor szeretne munkába járni. Miután elhagytam a falut, a kocsi reflektorainak fényében lépten-nyomon nyulakat láttam. A többségük egyből beugrott az útszéli fű takarásába, de kettő más utat választott. Vágtatni kezdtek előttem a műúton. Érdekes módon nem ugrottak félre, csak rohantak egyenesen. Viszont ahogy kiértek volna a fénysugárból, ismét középre kezdtek tartani. Elmosolyodtam, magamban a Csillagok háborúja című filmből a vonónyaláb kifejezés jutott eszembe. Vajon ilyen csillagközi erővel van a kocsim is felfegyverezve? Végül megsajnáltam őket, lefékeztem és vártam egy fél percet, hogy kirohanjanak a fénycsóvából és jól eltávolodjanak. 

Véget ért a műút és jól járható földúton haladtam tovább. Jobbról feltűnt egy tehenészet. Jó irányba haladtam, ugyanis Csaba említette még előző este mint biztos tájékozódási pontot a sötétben. Pár perc múlva meg is érkeztem a Bence-tanyára. Az égalja már kezdett derengeni. Mire kipakoltam a csomagtartóból addigra a kísérőm is befutott. A tanya melletti magaslesben indítottuk a napot, szalakóta és kuvik megfigyelést terveztünk reggeli fényekben. Még napkelte előtt elfoglaltam a helyemet a lesben és összeraktam a gépet. Várakozás közben ismét gyönyörű fényjátékkal örvendeztetett meg a reggel.

    

Búbos banka lesen

A lesfotózásra érkező vendégekről két vezető gondoskodik, Csaba és Krisztián. A feleségem Csabával kezdte el az egyeztetést, így amikor megkaptam a lesbérletet én is vele beszéltem meg  a továbbiakat. Az előző posztban annyit már leírtam, hogy hétfőn délután kettő órakor foglaltam el szállásomat. Gyorsan kipakoltam a bőröndöt, majd átöltöztem, összeraktam a fotósfelszerelést és némi elemózsiát és már hívtam is Csabát. Azt javasolta, hogy kezdetnek egy bankalest keressek fel, amely aránylag közel van Kistelekhez. Megkaptam az iránymutatást, kocsiba pattantam és már indultam is. Először Ópusztaszer irányába, majd onnan Pusztaszer felé. A műútról jobbra is, balra is több földutas leágazás van, csak másodjára sikerült a helyes útra kanyarodnom. Egy erdei ösvényen haladtam lassan tovább. Magam mögött hagytam egy takaros kis tanyát, nem lehet túl stresszes az élet ilyen környezetben. Majd egy vaddohányföld mellett haladt tovább a földút. Hirtelen előttem egy búbos banka röppent fel a fűből, ezt jó előjelnek vettem. Aztán megtaláltam a "parkolót" is. Innen egy kitaposott ösvény vezetett tovább, át a vaddohány földön. Nem volt már messze a les.

72 óra Máté Bencénél

A következő bejegyzéssorozat történései még januárban kezdődtek. Abban a hónapban töltöttem be az ötvenedik születésnapomat, melyet akkor szűk családi körben ünnepeltünk meg. Aztán ment az élet tovább. Februárban szólt a feleségem, hogy meghívást kaptunk az egyik rokonunk szülinapi bulijára, ne csináljak arra a hétvégére programot. A dátumokkal sajnos mindig hadilábon állok, így mit sem sejtve indultunk el otthonról. Bizonyára már kitaláltátok, hogy a kis családom nekem szervezett egy igazi meglepetés bulit, rokonokkal, barátokkal. Alig jutottam szóhoz a meglepetéstől - ezúton is köszönet érte! Sok ajándékot kaptam, de az utolsó mindent felülmúlt! Egy három napos lesbérlet volt, melyet Máté Bence leseiben használhattam fel.

Tihanyi alkonyat

Tihany a magyar tenger egyik ékköve. Tudatosan terveztük el, hogy itt fejezzük majd be a céges hétvégénket. 

Hullámok hátán

A révfülöpi bejegyzés végén említettem, hogy egy pár percre benéztünk a strandra is. A vendégeink nagy része ugyanis most látta először a magyar tengert. A távolba révedő tekintetekből és az elejtett megjegyzésekből már akkor tudtuk, hogy a második meglepetésünkkel osztatlan sikert fogunk aratni. De akkor és ott még senki sem sejtett semmit.

Hegyestű

A szervezésekor úgy gondoltuk, hogy a rendelkezésünkre álló kevés idő ellenére sem szabad majd kihagynunk a programból a Hegyestű megtekintését. Az évmilliókkal ezelőtt kialakult természeti csoda volt a következő célpontunk.

Fülöp-hegyi Millenniumi kilátó - Révfülöp

Miután összekészült a kis csapat, jöhetett is az első program. Egy könnyű kis séta Révfülöpre, a Fülöp-hegyi Millenniumi kilátóhoz. Először a főút mellett haladtunk, majd a település határában álló kőkeresztnél fordultunk rá a hegyre vezető útra. Hosszan elnyúló szőlősorok, pincék, házak és kisebb paloták mellett haladtunk el.

Ismét összejöttünk - Kővágóőrs

Újra itt vagyok. Nagyon zsúfolt és elfoglalt másfél hét van a hátam mögött. Blogok olvasására esélyem sem volt, már azt is csodának tartom, hogy valamelyik éjjel sikerült valahogy összehoznom az előző posztot. A hétvégét pedig vidéken töltöttem, az elkövetkezendőkben majd erről szeretnék írni. 

Sajószentpéteri görögkatolikus templom

A következő bejegyzésben a sajószentpéteri görögkatolikus templomba teszünk egy rövid látogatást.